A dal a címéhez hűen „Tanári szigetek” bemutatja amikor a világ egy távoli helyén is a tanuló szembe találkozik a tanáraival.
A dal reggae lüktetésével igazi tengerparti lazulós hangulatot ad a hallgatónak.
A kezdősorok „Közelít a Június” egy könnyed hangvételű, mégis éleslátó társadalomkritikai elemzés is egyben a magyar utazási kultúráról és az iskolai hierarchiáról. A mű azt az univerzális igazságot fogalmazza meg, hogy a világ még a legmesszibb pontján sem menekülhet el a diák a kötelezettségei elől. Legyen szó akár egy távoli szigetről, valójában soha nem tudja hol köszönnek rá az otthoni ismerősei, tanárai.
A szöveg tudatosan kerüli a magasztos verstani formákat; a ritmus a mai könnyűzene (rap/hiphop vagy könnyed pop-rock) szövegvilágát idézi. Az olyan kifejezések, mint a „spangli”, a „nagy agy” vagy a „be lett dobva a táska”, hitelessé és közvetlenné teszik a narrátor hangját.
A felsorolt dalszöveg egy könnyed, humoros, ugyanakkor ironikus felhangú mű, amely a magyar középiskolás diákok mindennapjaiból egy abszurd, mégis felszabadult nyári utazásba rántja át a olvasót/hallgatót.
A szöveg a kontrasztok játékára épít: a szigorú iskolai hierarchia és a kötöttségek hirtelen feloldódnak egy egzotikus, távoli nyaralás során, ahol a diákok a saját tanáraikkal szembesülnek külföldön.
A dal csúcspontja a felismerés, hogy a vágyott egzotikus helyszín valójában a tanárok gyülekezőhelyévé vált: tanári szigetek.
A címbeli és a szövegben is visszatérő sziget egyszerre jelent földrajzi helyet és egy elszigetelt, szociális mikrovilágot.
Az utazás motívuma a klasszikus családi vagy ifjúsági toposzokkal indít („anyám a táskába sok szendvicset betett”), ám rögtön árnyalódik a fiatalkori lázadás, a határátlépés finom utalásaival („szájunkban persze ott volt a spangli”). A fizikai környezetváltás – a meleg, a tenger, a repülőút – megalapozza a bekövetkező találkozást.
A Kanári-szigetek és a „Tanári” szójátéka („mi azt hittük kanári / de közben kiderült inkább tanári”) zseniálisan jelzi a félreértést: a diákok azt hitték, a vad, szabad vakáció birodalmába érkeztek, de valójában az intézményesült rend árnyéka követte őket.
A mű a diákok számára univerzális megkönnyebbüléssel indul. „Közelít a Június és vége a tanévnek” – ez a sor azonnal megalapozza a nosztalgikus, vágyakozó hangulatot, amely a szabadság eljövetelét hirdeti. A táska szekrénybe dobása a kötelezettségek hátrahagyását szimbolizálja.
Laci bácsi, a fizika tanár a homárral és a biosz tanárnő a medence melletti koktéllal a felnőttvilág és az iskola kontrollját testesítik meg. Jelenlétük komikus, szürreális élményt szül: a szabadság terébe beszivárog a hétköznapi kötelességtudat.
Na jó, elég az elemzésből jöjjön a dal:
További vidám dalok a bringástól:
Pezsgőtabletta. Szerelmes dal egy furcsa cimmel.